Látnivalók a környéken

Az épület a falu egyik legrégebbi épülete, ma is szépen őrzi a régi korok építészeti stílusát és hagyományait. A házat 2012-ben rendezték be szlovák mintára, előzetes bejelentkezés alapján látogatható.

A Vörös-kő kilátó legkönnyebben Mátraszentlászló határából, a sárga jelzésen közelíthető meg, rövid emelkedővel. Az életveszélyessé vált, egykori kilátótornyot 2006-ban teljesen felújították. A torony tetejéről csodás körpanoráma tárul elénk Galyatető, Mátraszentlászló és Mátraszentistván, Ágasvár és a Nyikom, a Karancs és a Bükk, tiszta időben pedig a Tátra irányába is. A torony kilengése nagy, viharos időben tilos látogatni. Nevét a hegycsúcsot felépítő vöröses kőzetekről kapta.

A havas heteket-hónapokat a téli sportok kedvelői az alpesi mintára kiépített, közeli síterepen élvezhetik. A síelők igény és tudás szerint választhatnak kék, piros vagy fekete jelzésű pálya, illetve csákányos vagy tányéros felvonó közül. A megpihenni vágyók igényeit a pálya szélén álló rönkhütte szolgálja ki. A Síparkban nem csak a pályák minősége, de a panoráma is kiváló.

A forrást a BBTE foglalta 1932-ben, majd 1990-ben felújították. A forrás vize a Csörgő-lyuk-barlang Tóterméből érkezik és a Csörgő-patakba csordogál.

A Külső-Óvári-rét Ágasvár szomszédságában, az Óvár lábánál helyezkedik el. A hatalmas rétről csodálatos panoráma nyílik Ágasvár csúcsára, emellett számos energiamező is áthalad itt. A rét tökéletesen alkalmas akár egy családi vagy romantikus piknikre is.

Az Ágasvári-éten álló egykori vadászházat 1925-ben báró Hatvany Endre bővíttette ki, hogy az menedékházként szolgálhasson az erre járó vándorok számára., majd a Pannónia Turista Egyesület javára ajánlotta fel. Az étteremhelységgel kis kibővített menedékházat az 1930-as években báró Hatvany Endre menedékház néven ismerték. 1961-ben az épület mellé különálló, emeletes szálláshelyet (a mai turistaházat) építettek. A turistaház vízellátását a gyér vizű Ágasvár-forrás táplálja. Az Ágasvári Birtok ma magántulajdon, hétvégente, napközben látogatható.

A Bőgős-rét Mátraszentimre határában található, egykor autós, ma gyalogos turisták számára igényesen kialakított pihenőhely. Nevét az egykor itt élő szarvasok bőgéséről kapta. Közvetlenül a rét mellett halad el a Szénégetők-újta, melyen az utóbbi években tanösvényt hoztak létre, szemléltetve a környék élővilágát és a szénégető mesterség minden fortélyát.

A 944 m magas Piszkés-tetőn található hazánk egyik legnagyobb tudományos központja, a MTA csillagvizsgálója és földrengésjelző obszervatóriuma. A komplexumot 1960-ban adták át, 2013 óta vezetéssel látogatható.

A 936 m magas Lengyendi-Galya közvetlenül Piszkéstető szomszédságában, Galyatetőről kb. 800 méterre található. Fokozottan védett természeti terület, 2015 óta kerítéssel elzárva. Bizonyos növényi egyedek egyedül csak itt honosak a Mátrában, sőt még egész hazánkban is. Egykor az Országos Kéktúra is keresztülhaladt rajta. Közismertebb nevén Galya-Fennsík, a Mátra fennsíkja.

A Galyatetőn álló Magyarok Nagyasszonya templomot csak Kodály kápolna néven emlegetjük, ugyanis a híres zeneszerző számos műve ebben a templomban született, Kodály szabadidejét előszeretettel töltötte Galyatetőn. A templom eredetileg kizárólag a Nagyszálló vendégei részére épült, a ’30-as évek végén.

A kemény mátrai andezitből épült kilátótorony nevét a 960 m magas Péter-hegyese csúcsról kapta, amelyen áll. A ’30-as évek elején építették, eredetileg szintén a Nagyszálló vendégi részére. a 2000-es évekre életveszélyessé vált, a fák is felnőttek. 2013-ban a Magyar Természetjáró Szövetség a torony szomszédságában álló, egykor a Nagyszálló személyzetének szállásként szolgáló épületével együtt elkezdte felújítását, a kilátótornyot a10méterrel megmagasították, így újra visszakapta egykori szépséges körpanorámáját, a személyzeti szállásbólé pedig korszerű Turistacentrumot építettek ki. A kilátóban egyedülálló bivakszállások is beépítésre kerületek.

A Nagy-völgy ma is őrzi az egykor számos embernek munkát adó fakitermelés emlékét. Mátraszentimrétől alig 1km-re még ma is megtalálhatóak a régi vasúti sínek nyomai, a talpfák, a töltés és a régi hidak is teljesen jól látszanak. Mátraszentimre alatt, a vasút egykori végállomásán (innen drótkötélpálya segítségével szállították a fát Mátraszentimrére) még ma is áll az egykori blokkház, melyben a kitermelt fa mennyiségéről és minőségéről adták ki a blokkot.

A Mátravasút Gyöngyös-Lajosháza-Szalajkaház vonalának végállomása. A Szalajkaház – régen erdei lak – neve az egykori üveghutára utal. Az elégetett fák hamujából főzött, a korabeli üveggyártáshoz nélkülözhetetlen hamuzsír szlovák elnevezése a „szalajka”. 2015-ben nemcsak a Szalajkaházat újították fel (szálláshelyet, erdei iskolát, tanösvényt alakítottak ki), hanem az egész Gyöngyös-Lajosháza-Szalajkaház vasútvonalat rekonstruálták.

A Cserkő-tó a Mátra egyik legszebb, leghangulatosabb és legkedveltebb célpontja a kirándulóknak. Cserkő egykor a kőfejtés egyik „aranybányájának” számított. Azonban mikor a munkafolyamatok során elértek egy vízzáró réteghez, olyan sebességgel tört fel a víz a mélyből, hogy a vasúti szerelvények, szerszámok, munkagépek kimentésére sem volt idő. Ezek a mai napig a tó fenekén nyugszanak.

Galyatető alatt, a piros háromszög jelzésen, könnyű túra során közelíthető meg a Felső-Mátra egyik legszebb kilátópontja, a Galyavár. Egykor Galyatető védelmét szolgálta a sáncvár. A sánc nyomai még ma is tisztán láthatóak. Északi oldaláról páratlan panoráma nyílik a Mátra szent falvaira, a Mátraészaki lábánál elterülő településekre, a Karancsra, a Salgóvárra tiszta időben pedig a Tátráig is ellátni. Innen egy veszélyes útszakaszon a bátrabbak Mátraalmásig is leereszkedhetnek.

Galyatető alatt, egy 812 m magas csúcson található a Nyesettvár. A csúcs babszem alakú, melyet egy sáncárok zár körbe, amely hossza kb. 70 méter, szélessége 35 méter. Területét teljesen erdő borítja. A mátrai gyűrűs várak közül ennek a legszebb az árokkiképzése. A vár gyűrűvár, eredete ismeretlen, a Középkorban megerősítésre kerülhetett. A várat végi 8 méter széles, sziklába vágott árok veszi körül. A nyugati oldalon mellett megfigyelhető az egykori szerpentines felvezető út nyomvonala. A vár kapuja valószínűleg a délnyugati oldalon volt, a belső területén a felszínen látható kövek elhelyezkedése egy három részre osztott építményre utalnak. A várat írott források nem említik, alaposan még nem kutatták.